Olvasói vélemények
"Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik elindultak már a spiritualitás útján, és azoknak, akik ezután lépnek rá. Megmutatja nekünk az univerzális törvényeket, ami érvényes a földi életünkre, amit tudatosan kellene élnünk. Megismerhetjük egy különleges lány életét, aki példaként szolgálhatna nekünk. Tartalmazza a szerző gyönyörű verseit és rövid novelláit. Az emberi jóságot és a szeretet működtetését minden életterületen és kapcsolatokban."
"Babett története bemutatja, egy különleges képességekkel megáldott nő hétköznapi életét, mindennapos küzdelmeit. Miközben nyitott és kíváncsi a világ működésének megismerésére és szivacsként szívja magába tanáraitól az ősi törvényszerűségeket, neki is meg kell élnie saját életében ezeket. A szerelmeket, a hivatásával járó nehézségeket, vagy épp szerettei elvesztését. Ajánlom ezt a könyvet azoknak a fiatal felnőtteknek, akik hisznek abban, hogy az életünkre hatással vannak felsőbbrendű erők, melyek megismerésével a hétköznapi küzdelmeink értelmet nyernek és könnyebben elfogadhatjuk azokat. A szép leírásokkal tarkított kellemes olvasmányban mély mondanivaló bújik meg, amely észrevétlenül, csendesen belopózik az olvasó gondolataiba."
"A könyvet 15-17 éves kortól ajánlanám, egészen az idősebb generációkig, mert van mit tanulni és elsajátítani belőle, úgy érzem. A könyvben, sokat tanultam az emberek szeretetéről, elfogadásról, önzetlenségről. Nyugalmat sugároz, mely rám ragadt. A spirituális vagy ezoterikus tanok, valóban tanulságosak, nekem ez a téma újdonság volt, rávilágított sok élethelyzetre, amit más nézőpontból szükséges megtekintenünk. Nagy örömömre szolgált elolvasni a könyvet, mert így 49 évesen sok-sok igazságot vettem észre benne, melyet elfogadok és magamévá teszek, vagyis próbálom magamévá tenni. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy gördülékeny, szép történet visz magával, kívántam a következő oldalakat, amikor olvastam. Olyan érzés nem fogott el egyetlen fejezetnél sem, hogy nincs kellőképp kidolgozva, valamit részletesebben kellett volna leírni, mert tudom, egy könyvről beszélünk, aminek a terjedelme véges. Igazán izgalmasnak a 3. fejezettől találtam, amikor már nagyon vártam a lány oktatását, a tanítási folyamatot. Innentől nagyon bele tudtam élni magam a történetbe. Amikor elértem, nem tudtam letenni a könyvet, mert magával ragadott. A történet nagyon tetszik, amiből Én és mások is sokat tanulhatnak! Köszönöm, hogy elolvashattam."
“Kispolgári apró házban második gyermekként született Babett, így elszegényedésük után. Mondhatjuk gyönyörű baba volt, bármennyire is rongyos pólyába csavarta édesanyja, akinek az élet árnyékos oldala jutott osztályrészül, kifosztva a családi jólétből és szeretetből.
Zöldülő májusi erdők, virágokkal teli tarka mezők övezték, körülölelték a jelen pillanatát a leánynak, ebben a kicsiny, egészen apróvárosban, ahová még a madár is ritkán látogatott el, de annál boldogabban szállva hozta a szeretetet az élet minden percében főhősünk részére. Világos szobáját egy feslett függöny és egy ócska lyukas kályha díszítette, néhány rozsdafolttal a megélt szép múltja emlékére. Középen egy egészen kicsi, apró asztal, amin a barátnőjével szedett mezei virágok díszelegtek a szivárvány minden színében s a tetején egy csokor búzavirág, melynek halványkék színe összemosódott, a háttérben lévő gólyahír erősen citromsárga erejével, mi hírül adta a nyár jelenlétét. A kompozíciót néhány hatalmas pipacs díszítette, melyek élénkpiros színe a legvadabb képzeletet is felülmúlja, mert az élet vize jutott eszébe Babettnek róla, a vér. A családi vér, melyre nem lehet büszke és a letűnt korokat sem hozhatja vissza, az elveszett örökre.”
“Ez a könyv egy kislány életútjának bemutatásával mutat utat a mostani generációnak ahhoz, hogyan kellene megélni az életét, hogy minél kevesebb sérülés érje a külvilágban!
Amennyiben nyitott vagy a spirituális tanításokra, sok hasznos megtapasztalásban lehet részed a könyv által.
A legnagyobb örömömre szolgál, hogy megmutathatom neked néhány versemet és novellámat, amit belefűzhettem a történetbe, hogy ez által is színesebben, tartalmasabban mutathassam meg neked a néha önmagunkhoz vezető út lényegét, ezáltal tudást és rengeteg örömet okozzak neked, kedves olvasóm! Bemutatásra kerül a méltó emberi élethez nélkülözhetetlen viselkedési forma, más emberek elfogadása által, önmagunk fejlesztése érdekében. Őszintén remélem, hasznos olvasmány lesz részedre!”
“Álmodott és elmerengett. Elmerengett a királyfin s elképzelte, hogy Ő a királylány. Sötétszürke várbástyán állt, csipkés ruházatát lengeti a lágy tavaszi szellő s közben henninjét, ezt a kúpos, fehér selyemmel díszített, gyöngyökkel és gyémántokkal kirakott fejfedőt igazította meg éppen fején, amikor látta a messze távolból közeledő lovas alakját. Tudta, eljött érte a királyfija, gondolatait átszőtte a szerelem és a remény. Nehéz várkapu csapódott a földhöz és az őrség félre állt az Ő hercege útjából. Lován fodrozódott a tajték a nagy sietségtől, szinte habokban omlott lováról a veríték. Hajszolta szerencsétlen párát s rohant egyenesen felé, hogy karjaiba zárhassa. Az ifjú herceget szolgák sokasága kísérte egészen fel hozzá, oda a magas várfokra. Sokáig nézték egymást, s mint parancsszóra, megnyílt mindkettőjük karja és átölelték egymást. Tudták ez az ölelés örökké tart, síron innen és még azon túl is. Babettnek egy örökkévalóságig tartott ez az ölelés, mert megkapta mind azt a szeretetet, ami az életéből hiányzott, tudta, hogy ez egy karmikus szerelem.”
“Amikor meditálsz és lecsendesedsz, kitárul a világ előtted, alapjában megváltozik a világnézeted, óriásit változik a természeted lányom. A meditációk hozzásegítik az életedet az anyagi javak elérésére, bármit, – érted lányom? – bármit megteremthetsz magadnak és környezetednek, családodnak. Minden meditáció más és más, nem mindegy, milyen szándékkal kezded el. Mindig csak a lelki boldogságodat, békédet, az igazságot keresd! Ha így teszel, megnyered a kiteljesedés csodás állapotát. Soha ne kergesd és hajszold az anyagiakat, soha ne emelkedj mások fölé, légy velük egyenlő. Mert ha nem így teszel gyermekem, nem fogsz különbözni az állatoktól, akik pusztán a megélhetésükre és a kényelmes életükre törekednek. A teremtő a sokszor oktalan állatokat is Buddha természettel áldotta meg, mihozzánk az emberhez hasonlóan, de az állatokban nincs meg a felemelkedéshez szükséges tudat, míg bennünk, emberekben igen – fejezte be mondatát a mester.”
